Többen kérték tőlem, különböző fotós oldalakon, hogy osszam meg a "titkot",

hogy hogyan lehet asztrofotókat készíteni.

 

Gondolkodtam, hogy hogyan is írhatnék erről a témáról, mert ugyebár

a sok technikai részlettel teli olvasmányt nem igazán szokták díjazni.

Azonban ebben az esetben talán éppen erre lenne kíváncsi az olvasó,

meg aztán másként nem is lenne érthető és átlátható a dolog lényege.

Tehát mégis megpróbálom úgy megközelíteni,

hogy szakmailag nagyjából korrekt legyen és talán közérthető is.

 

Nos, igazából nincs nagy titok, bár elég speciális területe ez a fényképezésnek,

emiatt speciális a műszer-és felkészültségigénye is.

 

Erre semmi más ok nincs, csak az, hogy mozgó céltárgyat kell fényképeznünk nagyon hosszú záridővel.

Tehát :"rá kell mozdulnunk" a céltárgyra.

Értelemszerűen ennek csak úgy van értelme, ha nagyon pontosan tesszük.

Két könnyítésünk van.

Az egyik, hogy állandó a mozgás sebessége,

a másik, hogy "csak" egy tengelyen (irányban) kell követnünk a mozgást.

 

 

 

 

Néhány alapkövetelmény :

 

 1., Hosszú expozíciós, pontszerű csillagokat ábrázoló képekhez elengedhetetlen egy jó minőségű,

a műszer saját súlyához képest megfelelően STABIL,

követőmotoros csillagászati távcsőállvány (mechanika)!

(A követőmotor- vagy óragép- arra hivatott, hogy a Föld forgását ellensúlyozza.

E nélkül a pl. 100x-os nagyítású távcsőben a Föld forgása százszorosának megfelelő sebességgel látnánk "kivonulni" a csillagokat a látómezőből.)

 

2., Próbáljunk meg minél kevésbé fényszennyezett, sötét ég alatt dolgozni!

(a belvárosból nem az igazi, hisz onnan csak a legfényesebb csillagok látszanak, vagy még azok sem)

kivéve: Hold, Nap, és néhány bolygó.

Érdemes kimenni a városból, néhányszor 10 km-re legalább.

 

3.,Ahhoz, hogy tudjuk egyáltalán, hogy mit akarunk, ill. lehet fényképezni, ajánlanám,

hogy aki ilyesmire adja a fejét és idejét,

olvasson el legalább egy alapszintű csillagászati ismeretterjesztő könyvet.

Ma már elég nagy választék van a könyvesboltokban.

Illetve "A GOOGLE A BARÁTOD" :)

Sokan azt sem tudják, hogy mikor, -az még hagyján-, de hogy mit látnak az égen.

Erre kiváló segítség lehet a számítógépre vagy akár mobiltelefonra -akár- ingyenesen letölthető csillagászati szoftver.

Sok ilyen van, egyet ajánlanék mely ingyenesen letölthető akár PC-re akár telefonra: Stellarium.

 

Az, hogy alapobjektívvel, vagy teleobjektívvel, vagy távcsővel fogjuk az égbolt csodáit fényképezni,

értelemszerűen csak a látómező átmérője ill. a nagyításban, felbontásban különbözik.

 

Nézzük először a "könnyebb" célpontokat:

 

Alapobjektív:

 

Lehet pl. az égbolt látszólagos forgását bemutató képeket készíteni.

Ehhez elég ugye egy akármilyen fotóállvány.

 

A gépről:

 Én csak a tükörreflexes gépekkel készíthető dolgokról írnék, mivel ebben van tapasztalatom,

másrészt pl. a kompakt kategóriájú gépek nem elégítenek ki egy asztrofotótól

minimálisan elvárható minőségi igényeket a következő okok miatt:

1, a főként hosszabb expozíciónál fellépő hatalmas mértékű képzaj miatt.

2, szinte mind csak jpg ben menti a képet.

3, szinte egyiken sincs "B" idő.

4, és legfőképpen pedig amiatt, mert csak cserélhető objektíves gépet lehet t

ávcsőre szerelni asztrofotózáshoz megfelelő módon!

Nagyon ajánlatos "átalakított" fényképezőgéppel fotózni  MINDEN égi témát!

Mit is jelent az átalakítása egy masinának?

A digitális fényképezőgépek szenzorai alapból minden hullámhosszt tudnak rögzíteni,

szinte még a rádióhullámokat is. Ez persze túlzás.

A gyárban a szenzor elé beépítenek egy szűrőt, ami csak az emberi szem

által látható hullámhosszú fényt engedi a szenzorhoz.

Az égi objektumoknál azonban ez kevés, hiszen a legtöbb hidrogénköd

un. hidrogén alfában sugároz. (piros)

Ezért ha kicseréljük az említett szűrőt egy alulátersztő szűrőre, akkor ezeket a hullámhosszakat is rögzíteni tudjuk..

A lényege a dolognak, hogy a pirosra 10x a kékre 5x lesz érzékenyebb a gépünk.

Tehát pl egy alapobjektíves tejutas kép is sokkal kontrasztosabb, színesebb, szebb lesz.

Az alábbi két képpel megfelelően látszik a különbség a 2 technológia között

 

                                               

gyári géppel készült      

          

           átalakított géppel készült

 

 

Alapobival, kicsit szélesebb látószöggel fényképezhető pl. a Tejút egy jó nagy darabja.

Ehhez már követőmotoros állvány szükséges. Készítsünk legalább 3-5 perces felvételt pl. 800-1600-as ISO értékkel.

 

Az exponálást "B" időben csak exponálózsinórral, vagy távirányítóval tudjuk megoldani,

ugyanis ellenkező esetben folyamatosan nyomni kellene az exponáló gombot,

amitől ugyebár egy "kissé" bemozdult lenne képünk!

Mindig exponáljunk le minél több képet ugyanazzal a beállítással,

egyrészt hogy legyen mit összeadni,

másrészt néha ki kell dobni néhány expot, mert lehet hiba is a képen,

átmehet rajta pl. repülőgép, felhő, stb., ami akár tönkre is teheti a kompozíciót, stb.

Valamint leginkább azért, hogy minél több fényt tudjunk összegyűjteni,

mivel eléggé halvány objektumokról van szó.

Itt megemlíteném, hogy aki csak ezen a szinten próbál eget fényképezni,

ajánlatos használni a fényképezőgépben levő " hosszú záridős képek zajcsökkentése" funkciót!

Ez tulajdonképpen "darklevonást" (erről lejjebb) csinál helyben, ezzel jelentősen csökkenti a képzajt.  

 

A következő lépés a teleobjektívvel készülő képek.

 

Teleobjektívvel már eléggé látványos objektumokat fotózhatunk,

hisz itt már a nagyítás és a felbontás sem elhanyagolható,

valamint van több, viszonylag nagy kiterjedésű objektum az égbolton.

Viszont itt még (kb.: 200 mm-es fókuszig) nem kell vezetnünk!

A fényképezőt rögzítsük a távcsőállványra.

Az optikai tengelye legyen a távcső optikai tengelyével legalább szemre párhuzamos!

 

Ezt megtehetjük akár fiahordó szerelésként magára a távcsőre,

vagy akár az ellensúlytengelyre is rögzíthetjük a gépünket, vagy akár a távcső helyett a mechanikára.

 Ha nem kellő a párhuzamosság akkor sajnos csíkhúzós lesz a képünk az egyik irányban.

Állítsuk be a keresőbe a kívánt objektumot és a fent leírt beállításokkal exponáljunk.

Szintén készítsünk több expót ugyanarról az objektumról.

 A fent említett módszerrel készülő képeket viszonylag olcsón is megúszhatjuk akár,

pl. ha keresünk a lakókörnyezetünkben egy amatőr csillagászt és rákéredzkedünk a távcsövére.

 

A következő szint a távcsőben való fotózás.

 

Ehhez már nagyobb felkészültség szükséges, mind anyagi, mind szakmai értelemben.

Többféle rendszerű távcső van, amiket most nem részleteznék.

A lényeg, hogy ahhoz, hogy távcsőben jó minőségű képet tudjunk készíteni,

primer fókuszba kell szerelnünk a gépet.

Ami azt jelenti, hogy nem az okulárba (szemlencsébe) fényképezünk bele,

hanem úgy szereljük fel a gépünket a távcsőre, hogy mintegy a távcső lesz a gépünk optikája.

 

Ehhez szükségünk lesz egy átalakító gyűrűre, amit távcsöves szaküzletben megvásárolhatunk.

Ha rajta vagyunk a távcsövön, akkor fókuszálnunk kellene.

 Mivel a fent említett szerelés esetében nem lehetséges autofókuszálni

ezért más megoldást kell keresnünk az élesre állásra.

Elég jó közelítést ad, ha egy fényes csillagra a keresőben szemmel élesre állunk.

Az egyik legpontosabb megoldás viszont az un. Bathinov maszk.

 

Ez nem más mint egy- akár karton- korong, melyen megfelelő rajzolatú nyílások vannak.

A maszkot feltesszük a távcső nyílására, ráállunk egy fényes csillagra,

majd a fényképezőgépen live módban 10x-es nagyításban addig fókuszálunk,

amíg a megfelelő rajzolatot nem látjuk.

Ezután a rögzítőcsavarral rögzítjük a fókuszírozót.

 

Ha ez is megvan akkor nekiállhatunk exponálni, miután kiválasztottuk a rögzíteni kívánt objektumot.

Távcsőben fényképezni érdemes célpontok a Hold és Nap-tól kezdve szinte minden ami az égbolton látható,

vagy akár nemláthatóan halovány, ill. kicsi.

A Holdat, legalább 600 mm-es fókuszú műszerrel érdemes fotózni.

Az expozíciós idő kb.: 1/100sec lehet és a legalacsonyabb ISO értékkel fényképezzük!

Ha nagyobb nagyítással akarjuk a Holdat fotózni, akkor legyen megfelelő átmérőjű műszerünk!

Ugyanis a nagyítás növelésével arányosan csökken a fényerőnk,

és ha nem tudunk legalább 1/100-addal exponálni, akkor a légkör remegése elmossa az élességünket.

 A Napot is lehet, és érdemes megörökíteni, DE szigorúan CSAK NAPSZŰRŐ ESZKÖZZEL

(spéci fólia, üveg, Hershel-prizma stb. szaküzlet!)

A Nap fényképezéséhez egyetlen "maszek" módszer elfogadható,

ez pedig a hegesztőüveg, ami legalább 12-14-es értékű legyen.

A szűrőalkalmatosságokat a távcső objektívje elé kell helyezni.

Ha túl nagy átmérőjű a műszerünk, pl.:200mm-es tükrös távcső, akkor készítsünk kartonból maszkot,

amibe a szűrőnagyságnak megfelelő méretű lyukat vágunk, és erre helyezzük magát a szűrőt,

amit természetesen nagyon jól rögzítünk, pl.: szigetelőszalaggal a szélén.

A Nap esetében az expozíciós idő mindenképp 1/1000 sec alatti lehet.

SOHA NE NÉZZÜNK A NAPBA SEMMILYEN OPTIKÁVAL, DE MÉG SZABAD SZEMMEL SEM!!!

Kivétel a közvetlen naplemente előtti vagy napfelkelte utáni időszak.

Ha távcsőfélével nézünk a Napba AZONNAL MEGVAKULHATUNK!!

A Hold fényképezésénél célszerű használni a tükörfelcsapás opciót!

 

Ködöket, galaxisokat, csillaghalmazokat már csak hosszú záridős expozícióval lehet fényképezni.

Ehhez már viszonylag komoly technikai felszereltség szükséges.

Egyszer a fentebb említett alapkövetelmények 1. pontja, valamint valamilyen vezető eszköz.

Pl. egy vezetőtávcső

Ez utóbbi arra szolgál, hogy kontrollálni tudjuk az expozíciónkat a rögzítés alatt.

Mivel a főműszerbe nem tudunk betekinteni, mert útban van a fényképezőgépünk felcsapott tükre,

ezért ezen a vezetőtávcsövön keresztül kell korrigálni a követést.

Erre amiatt van szükség, mert a mechanika legapróbb megmunkálási hibái is

követési pontatlanságot okoznak.(még a legprofibb mechanikák esetében is!)

 Ehhez egy megvilágítható szálkereszttel ellátott okulár szükséges a vezetőtávcsőben.

Ezt folyamatosan figyelve kontrolláljuk a kézivezérlővel a követési sebességet, amíg a szemünk ki nem folyik. :)

Ez persze már a múlt!

Azóta feltalálták pl. a webkamerát, spéci ccd-ket, melyek nagyban megkönnyítik a munkát.

E mellé kell egy laptop amin fut egy vezetőprogram és ez korrigál vissza a lefagyott kezünk helyett a mechanikára.

Azért írom a lefagyott kezet, mert ugyan tudom, hogy nyáron szép tejutas az ég, meg romantikus,

meg tök jó rövid gatyában lenni, meg ilyesmi, de az óraállítgatások (szeretem a politikusokat)

miatt is nagyon későn sötétedik, szinte nincs is sötét.

Továbbá a szenzor is hatványozottan zajosodik a melegben, emiatt még hűteni sem árt a gépet.

Lehet persze vásárolni profi módon átalakított hűtőtt kamerákat, de én pl házilag oldottam meg a hűtést:

 

 

Viszont ősztől tavaszig elég sok a sötét időszak, úgy hogy ezt kell kihasználnunk,

akár -10 fokban is, mivel akkor a legtisztább a levegő. :)

Mielőtt nekilátunk a munkának a távcsőállványt úgy kell elhelyezni,

hogy a mechanika egyik tengelye pontosan a föld forgástengelyével párhuzamos legyen.

Ennek beállítására található a mechanikán egy pólustávcső, valamint állítócsavarok.

A nagyon pontos beállítás elkerülhetetlen, mivel ellenkező esetben a másik irányban is korrigálnunk kell,

emiatt pedig a pontszerű csillagok helyett ívek fognak látszani képünkön.

A tengely pontos beállításához komolyabb mechanikákban van beépített pólustávcső.

 

A beállítás ismertetése egy másik cikkre való magyarázatot kívánna, ezért ettől most eltekintenék.

 

A legtöbb szépséges csillagászati téma vizuálisan,

tehát szemmel belenézve a távcsőbe NEM látszik vagy csak alig!

 Csak hosszú expozíciós felvételen jön elő.

Ez abból adódik, hogy a szemünk mindig csak egy pillanatnyi fotont képes detektálni,

míg a fényképen a hosszú idő alatt összeadódnak a fotonok.

 Mivel általában nem nagyon látszanak vizuálisan az objektumok,

ezért vagy a GO-TO (a mechanika adatbázisa) segítségével rááll a mechanika a célpontra,

 vagy ha nincs az adott obj. az adatbázisban akkor csillagtérkép segítségével kell megkeresnünk.

Ha ez nagyjából megvan, akkor készítsünk egy kb 1/2-perces expot a lehető legmagasabb ISO értékkel,

ami ugyan nem lesz értékelhető kép,

de már látszik rajta az objektum elhelyezkedése a leendő képünkön és ezáltal viszonylag rövid idő alatt

megtudjuk, hogy hogy áll a téma a látómezőben.

Majd korrigálunk pl. a gép elforgatásával, hasonló módszerrel

(addig exponálgatunk rövideket magas ISO-n) amíg megfelelő lesz a kompozíció.

Ha elégedettek vagyunk akkor az ISO értéket vissza állítjuk a megfelelőre, pl. 800.

Ha a vezetés is működik akkor most már bekapcsolhatjuk a programozott távkioldót,

vagy a laptopon a vezető progi exponáló programját a 99x5 perces értékre.

Ha ezek után még szerencsénk is van akkor nem kezd el beborulni az egünk,

most, hogy végre mindent beállítottunk.

Ha beborul akkor így jártunk, majd legközelebb talán több szerencsével járunk a beállítások után.

Abban az esetben ha mégis derült marad az ég, akkor ha sikerül készítenünk rengeteg megfelelően éles,

nem bemozdult, stb LIGHT képet, még nem ér véget a mutatvány.

 Szükségünk van un. DARK képekre is.

A dark kép ugyanolyan hőmérsékleten ugyanolyan ISO-val, ugyanolyan exp. idővel készült kép,

melyet lekupakolt géppel készítünk, tehát semmilyen fényt ne kapjon.

Kell belőle kb 1/3-1/2 annyi mint a light expo darabszáma.

 Ezeket levonva a light képekből jelentősen tudjuk csökkenteni a képzajt.

Valamint még FLAT képekre is szükségünk van,

melyekkel lehet korrigálni az adott optika vignettálását (peremsötétedését)

A flat kép napnyugta előtt a Nappal ellenkező irányban üres kék égterületre,

vagy flatboxban készített expo, melynek még további követelményei is vannak.

A technikai problémákról most nem is írok, mint pl: a vaksötétben elszakad, nem érintkezik,

zárlatos lesz, nem műxik, nem jól állítottad be és nem tudod, hogy mit, stb. :)

Azért is kell sok expót készíteni egy ugyanazon témáról, mert még ezeket a képeket össze is kell adnunk,

amiatt, hogy a jel-zaj viszony elfogadható legyen, összeadódjanak a fények, a színek, stb.

Erre léteznek speciális csillagászati szoftverek. Ha ezzel is megvagyunk, akkor jöhet a Photoshop,

amivel egy elég siralmasan kinéző maszatból ki kell hámozni,

leginkább görbézéssel azt a sok információt ami a képünkben benne van, csak még nem látszik.

 Ez a munka akár hetekig is eltarthat. Csak az összeadás pl. 100 exponál lehet akár egy egész nap is egy elég erős PC-vel is,

mivel természetesen RAW képeket készítünk, és tiff-ben dolgozzuk fel.

   

1 db 5 perces expo;

  156 x5 perc összeregisztrálva, kiátlagolva

feldolgozva

Talán nagyon bonyolultnak tűnik a dolog. Igen. Nem túl egyszerű, de sajnos az itt leírtak még csak áttekintést adnak a dologról .

 Valamint nem elhanyagolható az sem, hogy mindehhez kell egy olyan feleség, pár, ... is aki nem veszi zokon,

hogy fél-egész éjszakára elmegyünk -adott esetben- egyedül- ki a pusztába.

 

Remélem, hogy sikerült egy kis áttekintést adnom erről a területéről a fényképezésnek.

 

 

VISSZA